fogadtatás bejegyzései 
Keresés
Budapest noir amerikai fogadtatás
A Budapest Noir végre megjelent a - virtuális és valóságos - könyvesboltokban az Egyesült Államokban a HarperCollins gondozásában, és máris nagyszerű recenziókat kapott:
"Gordon részben Clark Kent, részben Sherlock Holmes, hiszen egyfelől a hírek iránti ösztönös érzékét kombinálja a dedukcióval, másfelől pedig szokatlan módon képes igazságot tenni. [...] Gordon okos és szerethető hős, nagyapja pedig - bár csak mellékszereplő - szórakoztató figura, aki kiszámíthatatlan viselkedése miatt akaratlanul is meglepetéseket okoz. Remélem, hogy a sorozat többi része is mihamarabb megjelenik az Egyesült Államokban." Joe Hartlaub, Bookreporter
*
"Kondor lenyűgöző első regénye - amelynek hátteréül az elidegenedés, a félelem és a fenyegető erőszak szolgál - kivételesen jól megírt könyv hiteles jelenetekkel, a város élénk bemutatásával és a noir érzékenységével." Library Journal
*
"Sötét és feszültséggel teli, sok érdekes szereplővel és helyszínnel. Örömmel látnánk még többet Kondortól." Kirkus Reviews
*
"A klasszikus noir stíulásban megírt hangulatos bemutatkozó regény." Publishers Weekly
*
"Ahogy Kondor lefesti a 30-as évek Budapestjét, Gordon szinte megkettőződik, hiszen a város legalább annyira szereplője ennek a noirnak, mint Gordon. [...] Számomra a könyv - időben és térben egyaránt - különösen érdekes világot nyitott meg, olyat, amelyről eddig nem is nagyon tudtam, s amelynek történelmével mindenképpen behatóbban akarok foglalkozni." Victoria Janssen, criminalelement.com
*
"Kiváló bemutatkozó regény Kondor Vilmostól. [...] Zsigmond módszeresen és könnyen követhetően nyomoz, a kirakósjáték darabjai ügyesen kerülnek helyükre, hogy aztán olyan befejezéshez érjünk, amely alapjában véve sokkoló, mégis elvarr minden szálat a történetben. Az olvasó elégedett lesz a megoldással, még ha Zsigmond módszereivel nem feltétlenül." Crime Fiction Lover
Budapest romokban fogadtatás
“A korfestés a már megszokott hitelességgel és pontossággal vezet be bennünket a háború utáni első évek világába, Gordon pedig már nem csak néhány ember életét érintő esetekben hagyatkozik zsaruvénájára. Egyértelműen nagypolitika, a város és az ország életét irányító erők korruptsága és feketesége az, ami sötétre színezi a Budapest romokban mondanivalóját is. A pontos történetvezetés, a stílus finom kirajzoltsága mellett mintha alternatív történelemkönyv is lenne a sorozat negyedik kötete is. Egy, a történelemkönyvekben kényesen kezelt korszakot öltöztet irodalmi köntösbe a szerző, mialatt olvasóját az első oldaltól a legutolsóig tökéletesen leköti, fordulatokkal tartja jól, és Gordon, sőt Kondor-függővé is teszi.” Krezinger Szonja, Metropol
“Kondor szövege ezúttal mentes mindenfajta aránytévesztéstől, mondatai nem túlzók, túlírásnak nyoma sincs. Stílusa letisztultabb, elegánsabb, az a fajta szikár lényegre törőség jellemzi, amely a felvállalt, nagyszerű előképpel, az ostorcsapásszerű mondatokkal operáló Dashiell Hammett-tel rokonítja. E kötetben ráadásul – egy, a kémregény zsáneréhez tett kitérő után – újra visszatalál a hard boiled krimihez, amely természetesen most is ugyanúgy értelmezhető történelmi, vagy akár politikai kriminek is. Kondor Vilmos egyik legnagyobb erénye, hogy egy közelmúltbeli, mégis archív fekete-fehérbe merevedő, elidegenült, a mai kor számára jelentés nélküli világot tesz jelentésessé. Empátiával és fantáziával éleszt újra kis tereket, és ezeken belül mozgatja figuráit. [...] Kondor lényegében ezzel bűvészkedik: a fekete-fehér 1940-es éveket kiszínezi, átélhetővé teszi számunkra. A politikai erővonalakat olyan magától értetődő természetességgel vázolja fel előttünk, hogy hirtelen érteni kezdjük az akkori társadalom dinamikáját. Ez az újjáteremtő erő kivételes teljesítmény, és nem lehet eleget méltatni.” Falvai Mátyás, ambroozia.hu
“Ez egy olyan krimi, amelyben van gyilkosság, van gyilkos, de nem ez utóbbi a legfontosabb, mert az író igazából nem őt akarja „leleplezni”, hanem magát a kort, amelyben a sztori játszódik. A szerző igazán nagy mutatványa az, hogy egy-egy krimitörténet révén izgalmasan tud mesélni a harmincas, negyvenes évek fővárosáról, s a korszakról. Krimijei élvezeti értékének jelentős részét a valós történelmi háttér, a gazdag rajzolatú és megbízhatónak tűnő, realisztikus Budapest-pannó adja. Kondor erőssége a korhű, gazdag környezetrajz, az élőbeszédet idézik a dialógusok, s kicsiszolt a dramaturgia. Mindazonáltal majdnem letehetetlen könyv a Budapest romokban. Gyors, jó ritmusú, gazdag anyagú.” Csordás Lajos, Népszabadság
"Annak érdekében, hogy a (minden következménnyel együtt) szabadságra szocializált ember cselekedetei magyar nyelvű szövegekben is tanulmányozhatóak legyenek, az utóbbi időben, azt hiszem, bárki legyen is ő, Kondor Vilmos tett a legtöbbet."Szilasi László, ÉS
"Kondor egyik legnagyobb erénye, hogy detektívregényeivel úgy pótolja visszamenőlegesen a műfaj magyar irodalmának hiányosságait (jelen esetben szovjet megszállás alatt játszódó igényes krimit), hogy eközben egy olyan perspektívából ad rálátást történelmünk viharos szakaszaira, amely – szemben például a ’45 utáni szocialista bűnügyi ponyvákkal – mentes mindenfajta ideológiai előfeltevéstől." Turi Márton, Új Forrás
"Ahogy a Budapest Noirnak a Szomorú vasárnap az emlegetett sanzonja, úgy a Budapest romokban esetében a „Csak egy nap a világ…” kezdetű dal kerül hasonló szerepbe. A szerelméhez egy napra megtérő katonáról szóló dalszöveg egyrészt utalhat az oktogoni egyetlen napra, melyet kozmikussá növeszt Kondor Vilmos regénye, valamint arra a bizonytalanságra, amit a politikai helyzet sugall, mely a hatalmak és nézetek össztüzében álló fővárost jellemzi: Ki tudja, mi vár ránk / Ki tudja, holnap mire ébredünk?” Bálint Zsolt, Kulter.hu
"[R]ég teremtődött olyan hőse a 20. századnak, akivel olyannyira könnyen azonosulhatnánk, mint Gordon Zsigmond, és aki ennyire természetesen és közvetlenül kalauzolna végig a század közepének vérzivataros évein." múlt-kor történelmi portál
“Gordon Zsigmond bátor, rendíthetetlen soha nem enged az elveiből - és az ilyen hős ma. is ritka.” Kultúrfitnesz, MR2
“Kondor Vilmos feltalálta a jó magyar krimit, ezért örök tisztelettel nézünk rá.” kötve-fűzve
“Kondor mégsem sérthetetlen szuperhőst keltett életre, zsurnaliszta főhőse nagyon is esendő, sebezhető. Csak éppen elvei vannak: velejéig humanista, még a legrosszabb időkben is ellenáll bármiféle becstelenségnek. És fegyvert sosem hajlandó a kezébe venni.”
Dr. Jeges-Varga Ferenc, olvassbele.hu
“Kondor Vilmos regényeinek – számomra – az a legnagyobb erénye, hogy hiánypótló sorozatot alkotnak; szórakoztatóan, mégis hitelesen mutatják be Magyarország vészterhes korszakát, emellett a korabeli Budapest sajátos miliőjét, az utca emberét és a politikust egyaránt. Nyomasztó, sötét hangulatának hatására fekete-fehérben peregnek az olvasó lelki szemei előtt a képek. Egyszerre krimi, történelmi és kémregény, mindhárom műfaj kedvelője Kondor műveinek rajongójává válhat.” ekultura.hu
“Kondor Vilmos könyvei lenyűgöző ötvözetét adják a kriminek, a kordokumentumnak és a szépirodalomnak.” fidelio.hu
“Hálás lehet a populáris irodalom Kondornak, hogy kitöltve a műfaji regiszteren tátongó rést, szinte a semmiből megteremtette a magyar krimi zsánerét.” Magyar Narancs
“Kondor a magyar kémregény megújítója.” Világgazdaság
“Kondor Vilmos a XXI. század legjobb magyar krimi írója. Lehet, hogy balgaság tőlem kiosztani így előre ezt a titulust, hiszen még hátravan majd kilencven évünk, és az igazi magyar krimiirodalom csak most kezd nyiladozni, de Kondor legújabb Budapest romokban című regényével bebizonyította, hogy nem csak a német nyomás alatt lévő Magyarországot tudja tökéletesen megidézni, hanem a háború utáni szovjet hatalomszerzés vészterhes éveit is. Ugyanis a nagy sikerű Budapest sorozatnak csak a fele a krimi, a másik fele pedig egy pontos, színes-szagos dioráma, amibe Kondor olyan erősen szippant be minden könyvében, hogy az ember azt veszi észre, hogy már csak húsz oldala van hátra és lassan kénytelenek vagyunk visszacsöppenni a XXI. századba.” Hegedűs Robin, Book One
“Kondor Vilmos legnagyobb erőssége, hogy a történelmet képes az olvasó számára megeleveníteni, úgy mint egy fekete-fehér filmet.” Olvasószoba
“A Budapest romokban megint jól megírt, olvasmányos, minőségi módon szórakoztató, ahogy Kondor Vilmostól megszoktuk.” Horváth Gyöngyi, Hungarian Culture Brussels
“Kondor Vilmos (bárki is lapul e név mögött) regényeit mindig jó érzésekkel, örömmel olvasom. Várom a megjelenésüket, és ennek nem is a tökéletes kivitelezésük az oka (változó színvonalúak, az első krimije, a Budapest noir véleményem szerint a legerősebb), hanem az a hangulat, ami jellemzi az írásait. Ez a regénye krimi és kémtörténet egyben, Gordon Zsigmond szokásos kemény és csökönyös főszereplésével.” Búkfaloda
“Gordont továbbra is imádom a film noir-os stílusával és cinikus humorával, akárcsak a könyv vészterhes, sötét hangulatát.” Amadea könyvszibilla
“Kondor pillanatok alatt visszarepíti az olvasót a huszadik század negyvenes éveinek második felébe, a korszak iránt érdeklődök számára igazi csemegéket tartogat a könyv. Dicséretes, hogy a szerző nem kíván pálcát törni sem a nyilas, sem a kommunista hatalom kiszolgálói feje felett, nem fogalmaz meg értékítéletet egyik vagy másik rendszer mellett vagy ellen, az olvasóra bízza a döntést.” olvasoterem.com
budapest noir külföldi fogadtatás
“A Budapest noir minden tekintetben teljesíti a cím sugallta elvárásokat. A rettenthetetlen újságíró, Gordon Zsigmond vezetésével a regény elvisz minket Európa történetének egyik legsötétebb korszakában a kontinens talán leglenyűgözőbb városának aljas és mocskos utcáira. A fasizmus egyre erősödik, a háború egyre jobban fenyeget, de az igazi tragédia egy gyönyörű, fiatal prostituált halála. A noir legnagyszerűbb hagyományait követve egyetlen bűn nyitja ki a végzetes titkokkal teli Pandora szelencéjét. Kondor regényének összetett cselekménye az utolsó oldalig teljesen lekötött.”
“A korrupt és mélyen lenyűgöző, a háború és a nácik kormányzása felé sodródó Budapesten egyetlen bűn derít fényt a kellemetlen igazságok sorozatára az 1930-as évek klasszikus noir-regényeinek fantasztikus európai változatában. Csakhogy most a veszély nagyon is valóságos.”
Barry Cunningham
“A Budapest noir már az első oldalon visszarepíti az olvasót a 30-as évekbe, amikor nemcsak a magyar főváros fölött jelentek meg baljós fellegek, hanem mindenütt Európában. Gordon szeretnivaló hős keserédes cinizmussal és az igazság iránti mély elkötelezettséggel, ugyanakkor sajátosan magyar, Kondor pedig gyönyörűen írja le Budapestet a jobb napokat látott belváros sötét sikátorain keresztül a csillogó bárokig és kávéházakig. A Budapest noir elismerésre méltó és kiváló hangulatteremtő első regény.”
Adam LeBor
“Mesteri közelkép a háború előtti Budapestről, a maga villamosaival és boksztermeivel, ahol a helyi üzletemberek a közelgő nemzeti szocializmussal flörtölnek és mindenre készek, hogy megvédelmezzék mocskos, de rendkívül jövedelmező ügyleteiket.”
Liberation
„Mi a legfontosabb tanulsága Kondor Vilmos Budapest noir című krimijének? Az, hogy a magyaroknak is megvan a maguk Marek Krajewskiük! A könyv kimagasló példája a történelmi kriminek, minden tekintetben megállja a helyét a maga műfajában. [...] A Budapest noir letehetetlen olvasmány. Szereplőinek egyedi karaktere, a történet akciódús cselekménye, a sziporkázó párbeszédek és a belső monológok teljes hiánya kiválóan alkalmassá teszik a könyvet a megfilmesítésre. [...] A regény vége pedig külön említést érdemel, mert Kondor olyan írói megoldással zárja le a történetet, amely nem a cselekmény szempontjából szolgál új információval, hanem az olvasónak kínálja tálcán a megoldás kulcsát. Ilyen apróságokból ismerhető fel egy jó író.”
Jacek Szczerba, Gazeta Wyborcza
„Kelet-Európából érkezett egy új regény, a címe Budapest Noir, szerzője Kondor Vilmos. Ez a könyv nemcsak egy nagyon jó krimi, de arra is alkalmat nyújt, hogy megtudjuk, milyen volt az élet Magyarországon – főleg Budapesten – a második világháború előtti években és milyenek voltak a politikai kapcsolatok a többi európai nemzetekkel, főleg Németországgal. [...] A Budapest Noirban kitűnő a történelmi helyzet leírása, nagyon meggyőző a szereplők jellemzése. A Budapest Noir egy regénysorozat első darabja, a következő rész Bűnös Budapest címmel jelent meg Magyarországon. Reméljük, minél hamarabb olvashatjuk.”
Thriller Magazine (Olaszország)
”Új noir-hajnal virrad Kelet felől.”
Pietro Cheli, Gioia
„Egy olyan országban járunk, amely egyre jobban vonzódik a nemzetiszocializmushoz: a hitleri Németországgal való barátkozás fontos kereskedelmi lehetőségeket teremt a baráti országok, például a fasiszta Olaszország irányába. A gyorsan a korrupcióba süllyedő és erkölcsi rendszere pusztulása felé rohanó országban a zsidó lány erőszakos halálát alig veszik észre. Ráadásul – a magyar társadalomban egyre elterjedtebb rasszista előítéleteket tükrözve – a rendőrség is teljesen közönyösnek mutatkozik. Gordon Zsigmond, bűnügyi újságíró nem nyugszik bele a történelmi események vészes fordulataiba. A Budapest noir egy ötrészes sorozat első darabja. Alig várjuk, hogy elolvashassuk a többit is.”
Terra
„Aki nem akar többet, mint egy igazán jól megírt kemény krimit olvasni, amely a magyar ‘couleure locale’ mellett még szórakozást is kínál, annak érdemes útra kelnie Gordon Zsigmonddal, hogy bejárja Pest és Buda utcáit nyomok után szimatolva.”
literaturkritik (Németország)
Budapest Noir fogadtatás
„A Budapest noir egy kiváló arányérzékkel megszerkesztett kemény krimi. A szerző a miliő kiterjedését, a korrajz részletességét, a szereplők egyénítését és a rejtély összetettségét tekintve csak annyit vállal, amennyit meg is tud csinálni – úgy, hogy ebből egy élvezetes, sodró bűnügyi történet születik.”
Benyovszky Krisztián, Új Szó (Pozsony)
„Nem csupán eljátssza, hogy regényével betölt egy kétségkívül létező irodalomtörténeti űrt, hanem valóban megpróbálja visszamenőleg megteremteni a magyar nyelvű hard-boiled detektívregény műfaját.”
Bárány Tibor, Magyar Narancs
„Végre egy magyar krimi, amelynek a stílusa olyan csípős, mint az Erős Pista, amely sűrű, mint a gulyás, délibábos, mint a Hortobágy, és húsbavágó, mint a Pick szalámi.”
Horváth Gergely, MR2, Kultúrfitnesz
„A szerző vállalja a műfaj hagyományait, ugyanakkor nem riad vissza a korabeli Budapest pontos ábrázolásától és a jellemző társadalmi problémák felvillantásától sem. Őszinte elismeréssel adózhatunk kutatásainak, amelyek révén a közlekedési eszközök útvonalait, a kávéházak és a lakások belsejét, a rendőrség felépítését rekonstruálja: látszik, alaposan tanulmányozta a korabeli hírlapokat és emlékiratokat. Nagy empátiával közelít a korhoz, s olyan bűnügyet tár az olvasó elé, mely sok tekintetben megtestesíti az összeomlás felé tántorgó ‘keresztény-nemzeti Magyarország’ csillogó felszín alatt rohadó, kegyetlen világát.”
Pelle János, hvg.hu
„A stílusgazdag Budapest noir nem csupán ‘hiánypótló’ darab. Kondor Vilmos írói entrée-ja szép reményekre jogosít. Várom, legközelebb kinek ered forró nyomába önjelölt detektívje – a pesti macskaköveken.”
Horeczky Krisztina, Népszabadság
„Az író érdeme a korhű atmoszféra megteremtése. A szereplőkkel együtt otthonosan mozgunk a múlt század harmincas éveinek Budapestjén. Pontos az egykori utcahálózat, a felidézett kávéházak, vendéglők, közlekedési eszközök megnevezése. Két külön világ ‘rajzolata’: a bűnüldöző detektíveké és a fővárosi alvilágé ‘domborodik ki’ Kondor Vilmos krimijében. [...] Életszerűvé teszi a bűn világát a múlt századi tolvajnyelv kulcsszavainak használata is. A nyomozó vagy inkább mai szóhasználattal élve tényfeltáró újságíróval együtt élhetjük át, hogyan „dolgoztak” a bűnözők hesszelői – figyelői -, s milyen szervezettségi fokot ért el a korabeli kriminalitás. A hét évtizeddel ezelőtt virágzó budapesti prostitúció és a mai kéjipar közt még párhuzamot is vonhatunk, sok hasonlóságot találunk.”
Tóth Sándor, Zsaru Magazin
„Kondor stílusa (és a noir iránti szeretete) beleépül a krimi struktúrájába, a célhoz mérten alapos helyismerettel (kutatómunkával) sikerül újrateremtenie a harmincas évek Budapestjét, aminek nemcsak azért van jelentősége, mert a pontos és gyakori helymegjelölések (illetve popikon funkcióját betöltő történelmi személyekre, pl. Rudolf Hessre vagy Gerő Ernőre tett utalások) virtuálisan követhetővé teszik a cselekményt, hanem mert ezáltal a mi tapintható valóságunkká válik (mondjuk, hogy) Hammett és Chandler tőlünk valójában idegen világa. De persze nem annyira, hogy a Mussolini téren (Oktogon) áthaladva ne legyen az egész groteszkül irreális, és ezáltal még izgalmasabb: színes, nem pedig fekete-fehér. Tulajdonképpen ez az, ami miatt a Budapest noir jóval több, mint egyszerű felböfögése a jól ismert (és kedvelt) kliséknek.”
Könyvesblog
“Gordon Zsigmond ugyanakkor nem keresi önmagát: az igazságba vetett erős hittel megáldott fixált figura, akinek meggyőződését az események sem törik meg. A zsurnaliszta megmutatja, hogy a nehéz kor sem legitimálhat egy bűntettet: a könyv központjába állított gyilkosság nem maradhat leplezetlenül, a tettesnek bűnhődnie kell. Kondor azonban mintha ki- és megfordítaná ezt az állítást: krimije igenis társadalmi vonatkozásokat is szándékozik feltárni, ellenkezőleg nem időzne annyit leírásokkal, atmoszférateremtéssel, a korbeli budapesti élet bemutatásával. Gordon a kilátástalan korban is az igazság harcosa és nem bukik el, nem törik meg a látottak-hallottak hatására, így a noirra és a magyar filmes krimikre jellemző, elbukásra ítéltetett főhős nem jelenik meg a műben.”
Bálint Zsolt, Kulter.hu
Bűnös Budapest fogadtatás
„A Bűnös Budapestben… ismét a főváros és korabeli közössége, épületei, terei, utcái, nyomora és fényűzése kerül a középpontba, ami a fasizálódó társadalmi gondolkodásmód előzményeiből és következményeiből is felvillant alakokat, rémképeket. A numerus clausus meghatározta németbarát háború utáni és előtti magyar társadalmi tabló kitüntetett alkotói igényességgel ábrázolja a cselekvési lehetőségek és korlátok arzenálját. […] Nincs más hátra, mint ajánlani ezt a kiemelkedően üdítő regényt, mely korrigálta elődjének nem túl súlyos esetlegességeit, valamint szuggesztív és reményteljes módon teremti meg a magyar krimi 21. századi potenciális (nemzetközi) karriertörténetét.”
Rácz I. Péter, prae.hu
„Kondor stílusa letisztultabb, a helyzet viszont, melyben főhősét mozgatja, egyre elszomorítóbb lett. […] Ármány és megalkuvás mindenütt, és az országot végleg elhagyni készülők fel-felbukkanó képét az is csak terheli, hogy az Andrássy út 60. alatt a nyilasok már lakást béreltek pártirodának. A Bűnös Budapest azonban e vészjósló háttérrel együtt is egy igazán izgalmas, univerzálisan is működő, vérbeli krimi lett. A precíz hangulatfestéshez ráadásul olyan nevek társulnak, mint Bradách, Zsalud, doktor Pazár (vagy elbűvölő titkárnője: Rekenye Baba), így már-már azt képzeli az olvasó, hogy a következő sarkon, az Abbáziában vagy a Japán Kávéházban Rejtő Jenővel is találkozik. Kondor azonban maradt olyan erős, hogy e tökéletesen kidolgozott ziccereket meg sem kísérli gólra váltani. […] Így viszont a Bűnös Budapest manír és giccs nélkül is meg tudott maradni annak az izgalmas és misztikus magyar kriminek, mely az első kötet óta sok rajongót talált magának.”
Szabó M. István
„A Bűnös Budapest legfőbb erőssége, hogy kibont egy világot, melynek a Budapest noir csupán apropója, illetve felütése volt. Kondor sokkal otthonosabban mozog ebben a viszonyrendszerben, ezúttal nem turista a harmincas években, és a nyilvánvaló és kötelező műfaji húzásokon túl nem hagyatkozik felesleges hatásvadászatra. […] Ezúttal minden sötétebb, mai szemmel nézve is egyre valósabb, és még csak 1939-nél tartunk. A magyar noirban és Gordon Zsigmondban még legalább két történet benne van, és még csak nem is a legmagasabb labdákat kell hozzá lecsapni.”
Puskár Krisztián, Könyvesblog
„Kondor Vilmos a Dashiell Hammett, A máltai sólyom írója által létrehozott hard-boiled krimi magyar változatát műveli igen magas szinten. Párbeszédei rövidek, ütősek, a két főhős pedig van annyira kiábrándult és kemény, mint Sam Spade (együttvéve mindenképpen).”
Pesti Est
„A Bűnös Budapest kidolgozottabb, jobb és izgalmasabb regény, mint a szintén kiváló Budapest noir.”
Wágner Gábor, Pesti Műsor
„A Bűnös Budapest szerzőjének sikerül a bravúr: komolyan vehető magyar irodalmi előzmények nélkül, szinte a semmiből megteremti a hard-boiled detektívregény sajátos, hazai változatát. […] Kondor átgondolt irodalomtörténeti játékot játszik: a tökéletes illúzió felkeltésének érdekében jelöletlen idézeteket épít a szövegbe a műfaj klasszikusaiból (és máshonnan), s finom utalásokkal az olvasó tudomására hozza a poétikai vállalkozás tétjét. […] A Budapest noir megjelenése után az olvasó - elismerve a vállalkozás ötletességét - még kissé tanácstalanul várhatta a folytatást, s töprenghetett el rajta, vajon hány műfaji fecske csinál irodalomtörténeti nyarat. A Bűnös Budapest megmutatta: kettő akár elég lehet.”
Bárány Tibor, ÉS
“A magyar zsánerregény újjászületésének egyik legszebb példája volt Kondor előző műve, a Budapest noir, ám a szerző most minden tekintetben meglépte a folytatások követelményeit: a történet immár két szálon fut, jóval összetettebb, és talán mintha egyre kevesebb lenne a néha zavaró bédekker-narráció. A korkép ennek ellenére lenyűgöző, és nem csak az egykori szerkesztőségek, kávéházak és kisvendéglők világa támad fel a könyv lapjain, hanem egész új fénybe kerülnek a budapesti éjszakában randalírozó, hatalomvágytól fűtött nyilasok, vagy éppen a kormányzó mindent látó szemei, a Wayand-fivérek, és a titkosrendőrök kegyetlenül kellemetlen hálózata.”
múlt-kor
A budapesti kém fogadtatás
Bárány Tibor, ÉS
„Miközben harmadik regényének hangulata is fojtogató, a történetvezetés következetes, a párbeszédek szikárak, A budapesti kémre Kondor stílusa megérett, leszálkásodott. A gyermekháj, ami korábban megült a szövegtesten, eltűnt. [...] Maradt a korszak fölényes ismerete és a mesteri feszültségteremtés. Nyomasztó és sötét, mint a politikai alvilág: remekbe szabott magyar kémregény.”
Lukácsy György, Heti Válasz
„A magyar kémkedés, hírszerzés története jobbára feldolgozatlan, ráadásul egy történelmi és szociokrimi keretén belül e téren, azt hiszem, egyedülálló alkotás született A budapesti kém révén. Kondor alapos és körültekintő tájékozottsága a nemzetközi titkosszolgálatok korabeli működésétől a magyar politikai elit Janus-arcúságának felvázolásán át a világháború takarékos konyhaművészetéig irigylésre méltó, és követendő példa mindazoknak, akik írói sikereiket valódi teljesítmények elérésével szeretnék megvalósítani..”
Rácz I. Péter, prae.hu
„A kötetek egyszerre jól megszerkesztett krimik, kiváló korrajzok és történelmi regények, ráadásul még letehetetlenek is. A szerző krimijei esetében a hitelesség alapkövetelmény, a korfestésből pedig, mint korábbi könyveitől megszoktuk, ismét csak eminens, ezúttal pedig budapesti melegbárok, nemzetközi kémek, garottos orgyilkosok, náci verőlegények és több külhoni utazás is bonyolítja a nyomozást.”
Keresztes Gáspár, Pesti Est
“A budapesti kém végkifejlete például a sorozat eddigi legerőteljesebbje és legfenyegetőbbike, a hidegháború alattomosan kacagó előszele.”
Könyvesblog
“Kondor Vilmos amellett, hogy egy unalomig ismert műfaj meghonosításakor óhatatlanul is sokat átvett a tengerentúli elődöktől, a harmadik regényre teljesen kifejlett stílussal szövi a történetet, és történelmi tájékozottságát páratlanul használja fel egy kivételes krimi díszleteihez, amelyben a legerősebb a frontvonalhoz egyre közelebb kerülő, nélkülöző Budapest nyomasztó képe.”
Hegedűs Robin, bookline journal
olvasói fogadtatás
Könyvoázis
“Kondor könyvei [...] először is élvezetes korrajzok. A szerző olvasható élvezettel járt utána az 1930-40-es évek budapesti életének. Engem az ilyesmi kevéssé köt le, de a szereplők útja pontosan rekonstruálható, és közben megismerjük a korabeli utcaneveket, fontosabb épületeket és a tömegközlekedést. Ugyanígy elevenen rekonstruálják a könyvek az újságírói és a rendőri munka eszközeit és módszereit. De pontos képet kapunk az öltözködésről, a lakberendezésről, az étkezésről vagy éppen az autókról is. A társadalomrajz is kontúros: ki kivel, hol és hogy érintkezett. Itt látszik leginkább, hogy milyen ügyes a nyelvhasználat, hiszen a párbeszédek nem lesznek sem kínosan anakronisztikusak, sem pedig nevetségesen archaizálók, a korfestő nyelvi panelek előfordulását optimálisnak mondanám.”
Sárdobáló
“A Budapest noir egy tisztességes krimi, jól kitalált alaptörténettel. Nélkülözi a hatalmas fordulatotokat, a sodró lendületet. Ennek a könyvnek nem ezek a jellemzői. Legfőbb erősségét a kitűnő hangulatteremtésben látom. [...] Kondor képes úgy vezetni gondolatainkat, érzéseinket, hogy legszívesebben mi is beülnénk a főhős, Gordon Zsigmond mellé egy gőzölgő, erős feketére valamelyik belvárosi kávéházba és – néha még én is, aki elég meggyőződésesen elutasítja a dohányzást – rágyújtanánk egy cigarettára, hogy a gomolygó füst és a kávé gőze mögül szemlélhessük a reggeli lapokat, vagy éppen a nyüzsgő utcaképet. [...] A műnek azóta már két folytatása is megjelent: a Bűnös Budapest és A budapesti kém. Alig várom, hogy elolvashassam ezeket is.”
Librarium
“Úgy olvashatod ezt a könyvet, mintha alternatív történelmet olvasnál, pedig mindössze az történik, hogy – az én generációm legalábbis – olyan keveset tudunk a történet idejének – a ‘30-as éveknek – Magyarországáról, hogy annak a kornak a részleteiről akárki, akármit mondana, kis megfontolás után elhinném. Kondor Vilmos azonban nem kamuzik, elvisz arra a Budapestre, a konszolidált Horthy rendszer puha diktatúrájának végére, a hazai nácizmus és fasizmus erőre kapásának idejére.”
Bookcrasher
“Ha ez így folytatódik, kénytelenek leszünk külön polcot szabaddá tenni a magyar noirnak – de nem kell túlságosan sokat magyarázkodni, szívesen, örömmel tesz ilyesmit az ember.”
DragonWeb
“Irtóra élveztem, ahogy Gordon jön-megy a régi Pesten. Mindig tudtam, hogy éppen merre felé jár, még akkor is, amikor Budára rándult át. [...] És irigyeltem Gordont! Milyen klassz lehet ilyen lazán élni. Reggel felkel, bedob - vagy nem - otthon egy kávét, aztán gyalog megindul a Körútra, bemegy a kedvenc kávéházába, ahol a pincér a "Jó reggelt Szerkesztő Úr!" megszólítással fogadja, lesegíti a kabátját, térül-fordul, és már hozza is a szokásosat, amit a mi zsurnalisztánk szép komótosan elfogyaszt, majd beslattyog a szerkesztőségbe, átfutja a napilapokat, sajtótájékoztatóra megy, vagy egyéb eseményre, röpke ebéd valahol, aztán lapzártára leadja a cikket és este a kedvesével elmegy vacsorázni, vagy elugrik egy bokszmeccsre. [...] Sok féle-fajta alak, valós és kitalált fordul meg ezekben a regényekben és én messze nem szeretnék lelőni minden poént. Aki szeretne velük megismerkedni, no meg megtudni olyan rémesen fontos dolgokat, hogy például a harmincas évek Budapestjén, hol és mennyiért lehetett enni a legjobb gombapörköltet, annak ajánlanám, hogy vágjon bele a Budapest krimikbe. [...] Én nagyon várom a folytatást.”
Gladia
Kategóriák
Címkék
- fogadtatás (7)
- fordítások (1)
- hírek (1)
- interjúk (1)
- kontakt (1)
- letöltések (1)
- linkek (1)
- részlet (4)
- szerző (1)
Legutóbbi kommentek
Még nincsenek kommentek.Blog archívum
- Legújabb bejegyzések
- 2012. február
- 2011. augusztus
- 2011. május
- 2011. április
- 2011. március
- 2010. november
- Teljes archívum
Blog motor
